Egy tanár gondolatai a dolgozat íratása közben
Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az új kapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenéstől. Úgy teszek, mintha nem rájuk figyelnék. Hadd kezdjenek mozgolódni.
Kovács már lapozgatja is a könyvet. Azt hiszi, nem látom. Simán kiküldhetném. De minek? Úgyis rossz képletet másol ki. Így is elégtelen, s még nem is voltam szigorú! Még puskázhatott is. Aha! Barabás rátalált a jó képletre. Legalább is azt hiszi. De téved. A jó képlet bent sincs a könyvben. Helyesebben benne van, csak hibásan.
Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír. Majd a nagy dolgozatra rendesen felkészülnek. Akkor majd kapnak egy primitív példát, amit egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Majd elbonyolítják az egészet. Helyes! Barabás kirakta a dolgozatát a pad szélére, a háta mögött ülő már másolja is. Szepesi meg leírta egy kis fecnire a példát, s odaadta az előtte ülőnek. Nagyszerű! A várt sebességgel terjed az egyes. Horváth túl akar járni az eszemen. Megint jól felkészült, és a helyes képletet is tudja. Már legalább öt perce készen van, és büszkén feszít. Na nem sokáig! Számítottam rá, ezért tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést. Most szépen arra ballagok, és véletlenül észre veszem. Na megvolt! Még neki állt feljebb! Nagyon elkanászodtak ezek a mai fiatalok! Úgy látom, mindenki befejezte, beszedhetem.
Így kell dolgozatot javítani! Nem kell utána órákig vesződni. Az egészet kijavítom egy perc alatt!
